Dr. Csiszár Róbert:
Paradigma - Kelet és Nyugat - Sunorange
Lépten - nyomon találkozunk a paradigma, a paradigmaváltás, a paradigmaválság kifejezésekkel. Nem szűk szakmai, hanem általános meghatározás szerint a paradigma egy tudományterület általánosan elfogadott nézeteit, fogalom meghatározásait jelenti, egy adott korszakban, egy adott időpontban. Nyilvánvaló, hogy egy tudományterület csak akkor tud fejlődni, ha időről - időre felülvizsgálja addigi paradigmáit, a túlhaladottakat törli és lerakja az új gondolkodásmód, elmélet alapjait.
A paradigma kifejezés társadalmi méretekben is használatos. A gondolkodásnak, a gondolatoknak, a hitnek, az értékeknek és a módszereknek egy adott társadalom - vagy szűkebben, egy közösség minden tagja által - elfogadott, közmegegyezésen alapuló összegezését jelenti.
A paradigma jelentősége abban áll, hogy az ember néha krízisbe, konfliktusba kerül meglévő véleménye, beállítottsága, hite, hiedelmei, gondolatai, ismeretei ellentmondásossága miatt, és ezeket csak átfogó véleményváltoztatással tudja feloldani, vagyis paradigmaváltással. A társadalmi méretű paradigmaváltásra akkor szokott sor kerülni, ha a lakosság nagy részében áll fenn hasonló konfliktus, és csupán a gondolkodás, hozzáállás megváltoztatásával tud alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz. Például egy ország választások előtt és után.
A tudományok fejlődése szükségszerűen paradigmaváltásokkal jár, ugyanakkor egy adott időpontban egymást nem kizáró, több paradigma is lehet érvényben ugyanazon a területen, mint például az orvoslásban és gyógyításban, a közgazdaságtanban és a politikában, a számítástechnikában, stb. A konfliktusok abból erednek, ha ez egyik paradigma - általában döntő pozícióban lévő - képviselői mereven ragaszkodnak a nézeteikhez. Ez persze nem a számítástechnikát jellemzi, ilyen gondolkodásmóddal nagyon gyorsan a piac perifériájára kerülnének, hanem például a politikát, vagy az orvoslást, a gyógyítást.
A fizikában és a hozzá kapcsolódó tudományágakban a sokáig érvényesnek tartott newtoni - descartes-i paradigmát az ún. kvantummechanikai világkép váltotta fel. A világ szemlélete, beleértve a makro- és mikrokozmoszt, sokkal komplexebbé vált. A fizikusok gyorsan lépést tartottak és új világmodelljük szakított a korábbi szemlélettel.
A nyugati orvostudomány ellenben például, nem vette tudomásul a természettudományokban az utóbbi 50 évben lezajlott gondolkodásmód váltást. Az orvostudományi kutatások túlnyomó része ma is lineáris biokémiai rendszer, melyeknek az alapjait még a XIX. században rakták le. A "modern" orvosi kutató módszerek a komplex rendszerek vizsgálatára nem alkalmasak.
Az egészségügy permanens válsága nemcsak nálunk napi politikai probléma, hanem például Németországban, Angliában, az USA-ban is. De, hagyjuk most az orvoslást! Nézzük inkább, hogyan jön ide a címben szereplő Kelet és a Nyugat?
A modern- és a poszt-modern kor alapproblémája, hogy a mai világban nincs a tudás megalapozásának egy egységes elfogadható módja. Nincsenek meg a tradíciók előnyei, nincsenek múltba vezető gyökerek, nincs hit, és a vallásos könyvekre való támaszkodás is bizonytalan. Nincs már igazi hitünk sem a tudományos materializmusban, sem a hegeli idealizmusban. Az abszolút tudás fogalma és elérésének lehetősége elmúlt. De akkor, hogyan tudjuk megalapozni önmagunk megértését?
Egyes nyugati gondolkodók, filozófusok, fizikusok, gyógyítók már nagyon korán felismerték, hogy a keleti gondolkodásmódtól sokat lehet tanulni. Elsősorban a világ és benne az ember szemléletét, a lineáris gondolkodásmód helyett a hálózatos rendszerek értelmezését, az analizáló szemléletmód és módszertan helyett a szintetizálót, a részek helyett az egész vizsgálatát és a törvényszerűségek feltárását. Manapság nagyon sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy a keleti tanításokat, az ősi tudást újra kell gondolni, azért, hogy a keleti tanításokat és a nyugat szellemi eredményeit ötvözzük. Hogy a Föld lakóssága, egységes egészet képez és nem különíthető el keletire és nyugatira. Hogy nem beszélhetünk keleti és nyugati típusokról, hogy nem beszélhetünk ázsiai gondolkodásról és nyugati fölényről.
Azt is látnunk kell, hogy nemcsak a nyugatnak van szüksége a keleti módszerekre, hanem ez fordítva is igaz. A fejlett keleti országok ráléptek egy igen gyors, nyugati típusú fejlődési folyamatra. Ezzel együtt, ezeknek a területeknek a lakossága még nem vesztette el kapcsolatát a közvetlen múltat jelentő tradíciókkal, gondolkodásmóddal. A mitikus szint még élő napi gyakorlat. Bár, például a kultúra, éppen most vált ott is a nyugati típusú racionális - mentális síkra. Ez a globalizáció velejárója.
A keleti filozófiai és pszichológiai irányzatokban van egy közös, jellegzetes különbség a nyugatiakhoz képest. Ezek a filozófiai tartalmak, melyek mindig másodlagos kísérői a meditációs gyakorlatoknak. A tudást nem lehet könyvekből megtanulni, csak gyakorlatokból és a közösségi életen keresztül. Ez az egységes magja, tartalma az összes keleti rendszernek. Keleten is az a cél, a gyakorlatok elsajátítása során, hogy a gyakorló exoterikus - azaz kifelé forduló állapotból, ezoterikus - azaz befelé irányulttá váljon. Más út nincs, csak különböző technikák vannak. Szinte mindegy, hogy valaki a tradicionális keleti módszerek, gyakorlatok, iskolák közül melyiket sajátítja el, melyiket gyakorolja. Lehet, jóga, csi-kung, tai csi, meditációs gyakorlatok, különböző harcművészetek, stb. A gyakorlatok elsajátítása és az ahhoz kapcsolódó filozófiai mélység az, mely teljesebb életet eredményez neki és a környezetében élőknek egyaránt.
Ezek segítségével, mi nyugati emberek is, stressz mentesebbé, bölcsebbé, elmélyültebbé, sikeresebbé tehetjük az életünket, elkerülhetjük ezzel a gondolati- és külső - belső környezetszennyezéssel, előbb - utóbb együtt járó testi - lelki problémákat, a megjelenő betegségeket.
Tehát a keleti gondolkodásmód paradigmájával, nevezhetjük a folyamatot paradigmaváltásnak, vagy integrációnak, a társadalom és benne az ember csak nyerhet. De megújulásra vár a filozófia, a pszichológia, az egészségügy, a pszichoterápia, a politika, a gazdasági élet, a művészetek, az ökológia, a spiritualitás is, és még sorolhatnánk.
A keleti gondolkodásmód paradigmája, nem egy jövőbeli folyamat és szükségessége nem megegyezés kérdése, hanem kényszer. Mert ahhoz, hogy túléljük a külső vagy belső viharokat, és meghaladjuk belső korlátainkat, nincs másra szükségünk.
És reméljük, hogy lesznek olyan helyek, melyek kapcsolódást teremtenek belső céljainkhoz, ahol kapcsolatot teremthetünk a másképp és hasonlóan gondolkodókkal. Ahol előadásokon, és gyakorlati foglalkozásokon szellemünk és testünk táplálékhoz jut. Helyek, ahol talán egyszer, félszavakból is megértjük egymást. És reméljük, hogy a SUNORANGE jelző vagy fogalom egyszer ezt fogja jelenteni.