ISTENES EMILIA kiállítása
2008. jan. 10.
Melyik volt előbb: a tánc vagy a festészet?
- Nehéz erre válaszolni, ugyanis az asztrológia volt az a spirituális előkép, ami elindított ezen a vonalon, s az hozta magával a többit. Korábban építészként dolgoztam, a rajz tehát jelen volt az életemben, mégis hatalmas fordulatként éltem meg, amikor magával ragadott a tánc, és vele együtt a színek világa. Kezdetben kiültem a természetbe, és tájképeket festettem, a festők útja azonban az, hogy egyre absztraktabb képeket készítenek. Idővel nemcsak a látásmódom, hanem a technikai eszközeim is fejlődtek. Újabb csoda volt a számomra, amikor felfedeztem a selyemfestést és a vizenfestést.
A precizitást igénylő, körzős-vonalzós tervrajzokhoz képest ez meglepően nagy ugrás.
- Valóban, teljesen ellentéte annak, amivel előtte foglalkoztam. A tervezőasztalon születő ábrák éppúgy szigorú, kánonszerű keretek közé vannak szorítva, mint az eredeti mandalák, az indiai vallási képek. Meghatározott szabályok szerinti vonalakból, színekből, szimbólumokból állnak össze, melyek mindegyike konkrét jelentést hordoz.
Az én képeim női megközelítésű mandalákká váltak, születésük során nem az előírásokra hagyatkozom, sokkal inkább az érzéseim, a festék, az anyag, a pillanat, a levegő hőfoka és páratartalma határozza meg, hogy milyen munkák kerülnek ki a kezeim közül. Fantasztikus érzés volt rátalálni erre a szabadságra, mert ez a fajta teremtés, ráhagyatkozás hiányzott a korábbi életemből.
