LÉT - KÉPEK; PETHES Zsuzsa fotói - VÖRÖS Ákos haiku verseivel - Kiállítás megnyitó: okt. 22.
LÉT - KÉPEK - Pethes Zsuzsa fotói Vörös Ákos haiku verseivel. Megnyitó: okt. 22. 20:00
Azzal tapogatom le ezt a végtelen világot, amivel a legjobban tudom.
Ezt látom, érzem, hallom.
A jógamesterem haikujai és az én képeim. Éppen a pillanat, a most lenyomata.
Amikor létrejönnek a képek, a versek; és ahogyan egymás mellé kerülnek a falon, mint egy faliszőnyegen, a véletlen műve.
Ami, ugye, nincs is?!
(Pethes Zsuzsa)
Mit akar az ég
A földtől? Azt, hogy néha
Úgy lásson, mint ő!
Évtizedek óta látni tanítok. Hallani, érezni. Ahogy én megtapasztaltam életfordító élményeimben, történetesen éppen nagy utazásaim során. Nem hagyni, hogy a gondolatok zajos, beszűkült tere elvegye a szépség végtelenségének élményét. Felismerni azt, hogy nincs ennél több: ez a bölcsesség.
A világ minden tájáról kapok üzeneteket régi tanítványoktól: itt vagyok, minden gyönyörű, és ezt nem tudnám így befogadni, ha nem nyílik ki minden érzékszervem, a tudatom.
Mahamudra Pethes Zsuzsi az egyik legragyogóbb látó, kinyílt és úgy maradt, egyéni módon látja át a valóságot, és képeivel át is tudja adni az élményeit. A fotói képi haikuk: cseppek, amikben megcsillan az örök fény, bennük van a tenger.
Omvati Lele Orsi kalligráfiáiban olyan hangulatban kelnek életre a versek, mint a tussal-ecsettel rizspapírra festett eredeti haikuk.
A haiku a japán zen költészet alap-műfaja. Eredetileg egy négysoros versszakból állt és egy háromsorosból, majd rájöttek, hogy ez is túl sok: maradt három sor, hogy kifejezze a végtelent, a létet, a lényeget. Tizenhét szótag, öt-hét-öt soronként, kötéltánc megkötözve. Ami ebbe belefér, az tényleg csak a lényeg lehet, a pillanatban átélt abszolút felvillanása. Hozzon ihletet hasonló élmények átélésére!
(PrAkash - Vörös Ákos)
Rabindranath Tagore:
Ha ráérzünk a szépségre,
igazságként éljük át.
Jelaluddin Rumi:
Az ember a szem, a többi csak hús.
De az igazi szemek azok,
melyek mindenhol látják a Barátot.
Merítsd hát egész lényed a szemedbe,
Kövesd a látomást,
Kövesd a látomást,
Kövesd a látomást.
Vörös Ákos;
Komárom megyében nőttem fel, Komáromban jártam gimnáziumba, ahol irodalmi és képzőművészeti pályázatokon nyertem díjakat. Tanárképző Egerben magyar szakon, pár évig kollégiumokban dolgoztam, jógát tanulok és gyakorlok 1984 óta. Tanulóévek: 3 év Mauiban (Hawaii), utak Amerikába, Indiába a mesteremhez, Papaji-hoz.
1993 óta tanítok folyamatosan, mióta visszatértem Magyarországra. Rendszeresen vezetek meditációs utakat Indiába, Thaiföldre, a mediterrán országokba. Spirituális könyveket, cikkeket fordítottam és írtam, főleg az Enneagram típustan témájáról.
Gimnazista korom óta írok verseket. Egyik régi nagy példaképem, a kelet-szakértő, költő-műfordító Terebess Gábor adta ki a Vízöntő-szutra c. verseskötetemet 2003-ban. Az ő haiku-fordításai voltak a fő ihletőim ebben a műfajban is. A kiállításba nagyjából egy évtized során írt haiku-verseimből válogattam.
Pethes Zsuzsa;
Vidéki lány, Tápiószecső faluból.
Főiskolát végeztem rajz szakon Zsámbékon.
Néhány év tanítás után egy grafikai műhelyben dolgoztam pár évig,
aztán egy másik hasonlóban, aztán egy harmadikban.
Kerestem valamit, ami igazán érdekel és meg is élek belőle.
Aztán kiállításrendezéssel kezdődött a Művészetek völgyében az a munka
ami a filmezéshez vitt. Most filmek helyszíneit keresem meg, fotózom ki,
amelyeken aztán valós és kitalált történetek elevenednek meg.
Éppen most fejeződik be egy film forgatása, amely az eddigi legélvezetesebb
munkám ezen a téren.Lehet még pár hónap , év ebben a szakmában amit eltöltök,
de talán már az új területet keresem, ahol ismét felfedezem a világot.
Hogy hol és mi az, majd meglátjuk.
LÉT - KÉPEK - Pethes Zsuzsa fotói Vörös Ákos haiku verseivel. Megnyitó: okt. 22. 20:00
Bevezetőt mondott és a kiállítást megnyitotta; Dr. Csiszár Róbert.
Részlet a megnyitóból;
...Hogy mi a haiku? A haiku egy versforma! A haiku egy versforma?
A haikunak megvan az a megtévesztő tulajdonsága, hogy valamennyien azt képzeljük, bármikor mi magunk is tudunk ilyet csinálni. Hiszen mi sem könnyebb, mint egy ilyen pofonegyszerű verset írni.
A haiku vágyat ébreszt az emberben; notesszal a kézben sétálni az élet sűrűjében és papírra vetni benyomásokat, ezek nyilván rövidek, egyszerűek, mélyek, egyszóval tökéletesek lesznek.
Hogy mi a haiku?
Ahhoz először a Zent kéne tisztázni; Mi a zen? Mi sem egyszerűbb!
Először meghatározzuk a Zent, és utána a Haiku-t!
De van egy kis bökkenő, melyről Teitaro Suzuki - egy amerikai előadásában - a következőket mondta;
"Ha a föld minden óceánját tintává, minden hegyét ecsetté és az egész világot papírrá változtatnánk, hogy a zenről írjunk, a zent akkor sem lehetne teljességgel kifejezni. Azonban, ha akarjuk, megmutathatjuk a lényegét egyszerűen azáltal, hogy felemeljük a kisujjunkat, köhintünk egyet, kacsintunk, vagy kiadunk egy értelmetlen hangot"
A haiku, legalábbis a klasszikus tizenhetedik századi japán zen haiku, nem más, mint az említett misztikus kisujjemelés; egy mozdulat, amely nem mutat, nem irányul semmire;
- a haiku nem mondja, hogy: "legyen",
- a haiku nem tanít, hogy: "tedd" vagy "ne tedd",
- a haiku nem ítél el és nem ítél meg,
- a haikuban nincs szenvedély, rajongás vagy düh,
A haiku egészen más, és a mást másként mutatja föl: "mozdulata" nem jelent valamit, egyszerűen csak van. És ami még nagyon fontos: a maga módján van!
Hogy mi a haiku?
A haiku japán versforma. Magának a szónak a pontos jelentése "tréfás láncvers" mert ennek a versformának a kialakulása egy társasjátékhoz kötődik.
A haiku (= hai = színész = ku = mondat, vers), és a
haikai ( = hai = színész = kai = harmónia, rend)
Fujiwara (no Sadaie) tollából már a 13. században megjelent Japánban.
Ez a versforma háromsoros, 17 szótagból áll,
Rímtelen, de hangsúlyos vers.
A sorok szótagszáma: 5, 7, 5.
Minden sorban 2 hangsúly van.
Kötött ritmusa nincs,
Címmel nem szokták ellátni.
Egy pillanatkép rejlik benne; egy természeti kép és valami mélyebb filozófia.
A haiku négy lelkiállapotot - négy természettörvényt - különböztet meg a világban és az emberben. Ezek a következők:
Sabishii; a magány - az elszigeteltség - az örökkévalóság mozzanata,
Wabishii; a hétköznapiban fölismert természetet, a felismert törvényszerű,
Avare; az elmúlás átérzése,
Yugen; a homály, a megfoghatatlan titok megnyilatkozása,
A haiku "üres" miként egy üresen álló lakás, amelynek elutazott a gazdája, s ez az üresség arra csábít bennünket, hogy beköltözzünk, otthon érezzük magunkat, és sóváran kutassuk mélyebb jelentését.
HADZSIN! - hadzsin-nak hívják a haiku művelőjét, köszöntöm Vörös Ákos HADZSIN-t!
Zsuzsa fotói
"Azzal tapogatom le ezt a végtelen világot, amivel a legjobban tudom.
Ezt látom, érzem, hallom.
A jógamesterem haikujai és az én képeim. Éppen a pillanat, a most lenyomata." - ezek Zsuzsa önvalló szavai...
A fotós művész, a fotó a művész alkotása, a jó fotó varázslat, de a varázsló a fotóművész, nélküle a varázslat nem jöhet létre.
A jó fotóban minden benne van; a varázslat = a pillanat, / mikor a téma - a fotós - és a szemlélő lelke a megtekintéskor találkozik. Ez 3 világ, 3 lélek találkozása.
A haiku-val a varázslat kiegészül egy 4. lélekkel, egy 4. dimenzióval, gazdagabbá a MOST pillanata már nem is válhatna!
Köszöntöm Pethes Zsuzsa fotóművészt!
